 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
| Missziók | ||
         |
Solar
Orbiter A Solar Orbiter misszió célja a Napkutatások, illetve a helioszférikus fizikai kutatások támogatása. Részét képezi az ESA Cosmic Vision 2015-2025 programjának. Kulcsfontosságú tudományos kérdésekre keresi a választ, úgymint a bolygók keletkezése és az élet kialakulása, a Naprendszer működése, a világegyetem keletkezése és az alapvető fizikai törvényszerűségek érvényessége az univerzumban. A Solar Orbiter missziót az ESA vezeti a NASA részvételével, amely a felbocsátásban, egy teljes műszer és egy szenzor fejlesztésében vesz részt. A brit Astrium az európai vállalatok által alkotott cégcsoport vezetője, amelyek az űrhajó különböző szolgálati egységeit fejlesztette. Ez az egyik legköltségesebb projekt, amelyet valaha is jóváhagytak az ESA Science Program és egy vállalat között. Tíz tudományos műszert fejlesztenek ki az ESA tagállamaiban és az Egyesült Államokban. Az egyes műszerek vezetői (Principal Investigators) Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Egyesült Királyság, illetve az Egyesült Államok kutató intézetek vagy egyetemek kutatói. A Solar Orbiter többrétegű, titánból és karbon szendvicsből álló napvédő pajzsát a 15 m magas és 10 m átmérőjű nagy űrszimulátorban az Európai Űrkutatási és Technológiai Központ (ESTEC) tesztelték. A Solar Orbiter szondát 2020. február 10-én indították útjára Atlas-5 rakétával Cape Canaveral-ból, erősen elliptikus pályára – aphelion 0.9 AU, és perihelion 0.28 AU értékekkel. A fellövés után több mint 3 év múlva éri el működési pályáját a Föld és a Vénusz gravitációjával segített manőverek (Gravity Assist Manoeuvres - GAM-ok) révén. A Vénusz közelében végrehajtott GAM-ok növelni fogják a pálya elhajlását. 2025-ben az ekliptika síkjából 17°-al fog kitérni, a névleges misszió végén, kb. 7 évvel a felbocsátás után 24˚-ra. Ez a pálya lehetővé teszi a Nap déli és északi vidékeiről a méréseket. Keringési sebessége pedig olyan lesz, hogy szögsebessége közelítőleg a Nap tengely forgásával azonos, így előfordulhat egy napkitörés fejlődését hosszabb ideig megfigyelhet. A Solar Orbiter 42 millió km-re közelíti meg a Napot - közelebb kerül hozzá, mint a Merkur – és közben vizsgálja a napszelet még torzítás nélküli állapotban. és a történelemben először felvételeket készít a Nap pólusairól is, ezzel segítve annak megértését, hogyan állítja elő mágneses terét a Nap. Az SGF Co-Investigator minőségben vesz részt az EGSE kifejlesztésében, míg a Wigner Fizikai Kutatóközpont a magnetométer (MAG) adatainak feldolgozását végzi. A MAG műszer principal investigatora Tim Horbury a londoni Imperial College-ból. A magnetométer nagypontosságú, közvetlen (in situ) méréseket végez a helioszférikus mágneses mezőben. Ez lehetővé teszi majd annak a vizsgálatát, hogyan lép kölcsön hatába a Nap mágneses tere az űrrel és hogyan változik a különböző napciklusokban, illetve a Napból kiáramló részecskék hogyan gyorsulnak fel és terjednek a Naprendszerben, beleértve a Földet is, valamint hogyan melegszik és gyorsul fel a korona és a napszél. 21 March
2020
|
 Solar Orbiter a Napnál (fantázia rajz)  Tudományos műszerek a szondán  A hővédőpajzs tesztelése az űr szimulátorban  Integrálás és teszt az IABG-ben |