 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
| Missziók | ||
         |
A
Phobos misszió 1988-ban két azonos felépítésű űrszondát indítottak útnak a Mars felé, a Phobos-1 és Phobos-2-t. A Phobos szovjet űrszondák feladata a Mars bolygónak és környezetének, a Phobos nevű holdjának, valamint a bolygóközi környezetnek a tanulmányozása volt. Pályájuk során adatokat kellett gyűjteniük a Napról, a bolygóközi anyagról, a Marsról és a Phobos-ról. A Phobos-szal való találkozáskor két kis leszálló egységnek is működésbe kellett lépnie. A Phobos-1-et nem tudták a Mars felé irányítani, de a Phobos-2 eljutott a Mars környezetébe. Röviddel azelőtt, hogy a szonda 50 m-re megközelítette volna a Phobos felszínét és a két leszálló egységet (egy mozgó-ugráló és egy stacioner berendezést) kibocsátotta volna, megszakadt a kapcsolat a Phobos-2-vel.1989. március 27-én befejeződött a misszió, mert az űrszonda jeleit már nem lehetett venni. A hiba a feltételezések szerint a fedélzeti számítógépben keletkezett. A KFKI RMKI fejlesztői közt voltak mérnökeink, akik a stacioner leszálló egység központi számítógépének fejlesztésében vettek részt. A stacioner leszálló egység központi adatgyűjtő és vezérlő számítógépének feladata volt a tudományos kísérletek és a szolgálati rendszerek (rádió, tápellátás és hőmérsékletfigyelés) irányítása. A hardver hibatűrő architektúrával rendelkezett: egyetlen hiba nem okozott volna semmilyen fennakadást; több hiba együttes fellépése esetén bizonyos kísérleteket le kellett volna állítani, de a leszálló egység funkcionalitása megmaradt volna. A központi egységet két 8-bites mikroprocesszor alkotta, és három független memória-adatfolyam működött benne többségi logikában. Az áramkör akkor is működött volna, ha az egyik memóriamodul meghibásodik, továbbá a többségi logika parancsra multiplexerekre átkapcsolható volt, így lehetett kiolvasni bármelyik kiválasztott memóriát. Egy másik védelmet adott két alternatív írásvédett terület kialakítása a memóriában, ahol az alapvető rendszerstátusz-információ került elmentésre szabályos időközönként. Ezt az információt lehetett felhasználni a processzorok átkapcsolásakor. A hardverben az óragenerátor négyszeres aktív (meleg) tartalékolt módon került megvalósításra, a többi egységek passzív (hideg) redundanciával rendelkeztek. 2 4. March 2015
|
 A Phobos integrálása az IKI-ben  Hosszú Életű Leszállóegység (DAS)  A tervezet leszállás (művészi kép) |